AZ IGAZSÁG EVANGÉLIUMA,
AVAGY ISTEN ORSZÁGA KÖZÖTTÜNK

E szerénytelennek nem nevezhető című íráshoz az Újszövetség elemzése során született heurisztikus felismerés vezetett. A vizsgálat alapja az a feltételezés volt, hogy a Jézus ajkáról elhangozott mondások áthagyományozódása sokkal pontosabb volt az evangéliumok többi részénél, mert az Úrral szembeni tisztelet kevésbé engedett meg eltérést a szó szerinti tanításától. Ennek megfelelően vizsgálatomat Jézus evangéliumokban rögzített szavaira koncentráltam.

A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy melyik az a jelző vagy kifejezés, amelyet az Úr leggyakrabban használt Istennel, Isten országával, illetve az odajutó emberekkel kapcsolatban. Jézus küldetését röviden így lehet összefoglalni: hírt hozott Isten országáról, egy vég nélküli, boldog létformáról, és tanítást adott arra vonatkozóan, hogy miként lehet oda eljutni az embereknek. „Én azért jöttem e világra, hogy aki lát engem, és hisz bennem, annak örök élete legyen.” E létforma természetét szerettem volna jobban megismerni a vizsgálatommal, minek során meglepő eredmény született, és ami által sokkal érthetőbbé, természetesebbé válik Jézus tanítása a mai ember számára.

A következő kifejezéseket vizsgáltam: szeret, irgalmas, igaz. Az eredményt a következő táblázat foglalja össze:

 

szeret

irgalmas

igaz

Máté evangéliuma

3

5

16

Márk evangéliuma

3

-

1

Lukács evangéliuma

2

6

7

János evangéliuma

33

-

37

Összesen:

41

11

61

Az Atya szeretetéről és irgalmasságáról sokat hallottunk, az egyház gyakran hangsúlyozza ezek fontosságát, nem rég tartottuk pl. az irgalmasság rendkívüli szentévét. A meglepetés az, hogy mindegyiknél többször szerepel az igazság, mint Isten országával kapcsolatos tulajdonság, amiről viszont alig hallani. Mintha az egyház nem ismerte volna fel az „igaz” viselkedés fontosságát, pedig számos biblia hely világosan és félreérthetetlenül megfogalmazza ezt. Nézzünk néhányat:

Máté evangéliuma:
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, …” (Mt 5, 6)
„… ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” (Mt 5, 20)
„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! (Mt 6, 33)
„… az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában.” (Mt 13,43)
„Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! … elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget.„ (Mt 23,23)
„Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” (Mt 25, 46)

Márk evangéliuma:
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17)

Lukács evangéliuma:
„De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” (Lk 14, 14)
„… nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.” (Lk 15, 7)

János evangéliuma:
„… nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. (Jn 7, 28)
„… aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” (Jn 8, 26)
„… megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8, 32)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6)
„… eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, …” (Jn 15, 26)
„… amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (Jn 16, 13)
„… azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18, 37)

Feltűnő, hogy az igaz kifejezést Máté és János – akik apostolként Jézussal közvetlenebb kapcsolatban álltak –, messze többször használják ezt a jelzőt, mint a másik két evangelista. János apostolról tudjuk, hogy ő volt az, akit Jézus megkülönböztetett módon szeretett, vagyis lelkileg ő állt legközelebb az Úrhoz, így joggal feltételezhetjük, hogy ő értette meg legmélyebben Jézus tanítását. Nála a „szeret” és az „igaz” kifejezés közel hasonló súllyal szerepel, bár az „igaz” jelzőt ő is többször használja. Ha értelmeznünk kellene ezt a két kifejezést, akkor azt mondhatjuk, hogy a szeretet az az erő, ami alapján fennáll Isten országa, az igazság pedig az ország lakói közötti viszonyra vonatkozik.

Jézus tehát hírt hozott egy olyan országról, egy olyan létformáról, aminek egyik legfontosabb, számunkra is megfogható jellemzője az igazság.

·       Igaznak nevezi az Atyját, aki őt küldte,

·       saját magáról azt mondta, hogy ő az út, az igazság és az élet,

·       és megígérte, hogy elküldi nekünk az Igazság Lelkét.

Vagyis a Szentháromság mindhárom személyének közös jelzője az IGAZ.

Mit jelenthet a mai ember számára az igazság fontosságának a felismerése? – Nagyon sokat, mert megérthetjük Jézus tanítását úgy, ahogyan eddig még soha. Az Igazság Lelkének a segítségével megpróbálom megfogalmazni, mit jelent számunkra Jézusnak ez az üzenete, azzal a kikötéssel, hogy állításaimat mindenkor az egyház hivatalos álláspontja alá rendelem, egy percig sem vitatva azon elsődleges jogát, hogy a Megváltó tanítását értelmezze.

JÉZUS TANÍTÁSÁNAK RACIONÁLIS ÉRTELMEZÉSE

Ezek után próbáljuk megfogalmazni, hogy a természettudományos ismereteink alapján mit tudhatunk meg az evangéliumokból Isten országáról, amely Jézus személyében elközelgett hozzánk.

Első és legfontosabb dolog az, hogy létezik a mi világunkon kívül egy másik ország is. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak az létezik, amit fizikailag érzékelhetünk. Keveset beszélnek róla, pedig tudjuk, hogy léteznek számunkra érzékelhetetlen dimenziók is. Ilyen pl. az idődimenzió, hogy csak a legismertebbel kezdjem. Tudjuk, hogy az egyébként négydimenziós világunkból csak a három térdimenziót érzékeljük, a negyedikről csak tudjuk, hogy van, de nem látjuk, nem tapintjuk, semmilyen módon nem érzékelhetjük, egyedül csak a tudatunkkal fogjuk fel és azzal is kezeljük. Tehát a négydimenziós világunkból fizikailag csak hármat vagyunk képesek érzékelni, ezért az idődimenzió egy kicsit mindig is rejtélyes területe volt a megismerésnek.

Létezhetnek ezeken kívül még további dimenziók? – Igen, nagyon is léteznek, legalábbis az elménkben biztosan létezik, mert a tapasztalat szerint az elme végtelenül nagy dimenziószámú rendszereket is képes kezelni. Viszont a dimenziók természetéből adódóan ezt csak akkor teheti meg, ha maga legalább eggyel magasabb dimenziószámú rendszer, mint amelyet vizsgál. Vagyis cáfolhatatlan tény, hogy az elme egy végtelenül sokdimenziós rendszer. Mit akarok ezzel mondai? Azt, hogy az általunk ismert három térdimenzió kicsinyke része csupán a létezés egészének, legalább is annak a világnak, amellyel az elménken keresztül kapcsolatban állunk.

A „felvilágosult” tudósok kétségbeesetten próbálják igazolni, hogy a sokdimenziós elme az evolúció során, véletlenek sorozataként jött létre a háromdimenziós anyagból. Természetesen eredménytelen a próbálkozásuk, mert amit feltételeznek, az fizikai (geometriai) képtelenség, ezért nem boldogulnak vele évtizedek óta. Tudniillik vitathatatlan tény, hogy a háromdimenziós környezetben lejátszódó véletlenek eredménye is mindig csak háromdimenziós rendszer lehet. Következésképpen a végtelenül sokdimenziós elme nem származhat pusztán az anyagtól. Kész, passz, a vita le van zárva! Amelyik tudós ezek ismeretében is ragaszkodik e lehetetlen feltételezéshez, méltatlan a címéhez. Egyszerűbben fogalmazva: kizárt, hogy a háromdimenziós környezetünk véletlenszerű viselkedése fejlődést eredményezzen, házak, városok maguktól soha nem épülnek, de még csak egy egyszerű dugóhúzó kialakulását sem sikerült leírni a tudósoknak.

Tehát Jézus hírt hoz egy olyan létformáról, amely az emberek számára immár elérhető: „… elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt (12, 28) – Hogy hol van ez az ország, nem tudjuk, de az tudjuk, hogy az elménk egy végtelenül sokdimenziós rendszer. Elég csak becsukni a szemünket, magunkba nézni, és érezzük, hogy az elménk egy óriási nagy térben mozog. Gondolkodásunk során végtelen sok lehetőség között választhatunk. Arra gondolunk, amire akarunk.

Szabadon eldönthetjük, hogy a múltbeli emlékeink közül időben hova megyünk vissza, illetve hogy a jövőt illetően milyen elképzeléseket fogalmazunk meg, és azok eléréséhez milyen lépéseket tervezünk, stb. És ez még csak a tudatunk. Tudjuk, hogy van egy úgynevezett tudatalatti kiterjedésünk is, ami valószínűleg még magasabb dimenziószámú, mint a tudatunk. Az ember benső kiterjedése akkora, mint egy egész világ, amit egyébként jó érzékkel a köznyelv lelkivilágnak is nevez.

Tehát a jelenlegi fizikai ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy a tudatunkon keresztül egy számunkra fizikailag érzékelhetetlen, de végtelen dimenziószámú világgal vagyunk kapcsolatban. A gondolataink ebben az óriási nagy térben mozognak, érzelmeink, vágyaink ott fogalmazódnak meg, onnan merülnek fel, vagy éppen oda fojtjuk vissza azokat. Ez a sokdimenziós világ teszi lehetővé számunkra a szabad akaratot. És nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy reális, létező világ, annak ellenére, hogy a létezéséről – fizikai korlátaink miatt, épp úgy, mint az idődimenzió esetén – csak közvetve szerezhetünk tudomást. Jézus tanításait ennek az evidenciának az ismeretében kell vizsgálnunk és értelmeznünk.

A LÉLEKRŐL

Nézzük, mit tudhatunk meg Jézus tanításából Isten országáról. Mindjárt a legfontosabb az, hogy: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” – Tehát ez egyértelműen és félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a Teremtő Isten azokban a dimenziókban keresendő, amelyeket nem látunk, amely bennünk van, hiszen mindnyájan érezzük, de amellyel csak az elménken keresztül vagyunk kapcsolatban. – Mit jelent számunkra az, hogy lélek? – Valami olyasmit, amit nem látunk, fizikailag nem érzékelünk, de az élettelen anyag viselkedését képes alapvetően megváltoztatni, élővé tenni. Ezt hívjuk köznyelven léleknek. Vagyis az a tanítás, hogy „a lélek az, ami éltet”, mind a mai napig megmaradt az emberek tudatában. A hivatalos tudomány nem ismeri el a lélek létezését, aminek viszont az az ára, hogy az élettel sem tud mihez kezdeni: Nem tudja megfogalmazni sem a definícióját – pedig nagyon szeretné –, sem az eredetét, amit ezért kínjában a véletlennek tulajdonít.

A sok kudarc után az élet definíciójának megfogalmazásáról gyakorlatilag letett a tudomány. Ennek ellenére a köznapi embernek mégiscsak kell hogy legyen valamilyen életdefiníciója, hiszen képes különbséget tenni az élő és élettelen dolgok között, pontosan érzékeli a közöttük lévő markáns különbséget. A közvélekedés élőnek az olyan valamit tartja, ami tud a saját létezéséről, és igyekszik úgy viselkedni, hogy ez a lét, az időben minél tartósabb legyen. Röviden így tudnánk megfogalmazni a köznapi emberek életdefinícióját. Azt viszont már nem tudják, hogy ennek a viselkedésnek elengedhetetlen feltétele az, hogy annak a „valaminek” tudomása legyen az anyagilag egyébként érzékelhetetlen idődimenzió létezéséről.

Fentebb tisztáztuk, hogy a háromdimenziós élettelen anyagnak nem lehet tudomása az idődimenzió létezéséről, így nem emlékezhet a régebbi állapotára és nem foglalkozhat a jövőjével sem. Ezt szigorú fizikai törvények írják számára elő. Ezért van az, hogy soha, senki nem látott még olyant, hogy valamely élettelen anyag elkezdjen foglalkozni a saját állapotával. Az élettelen anyagnak minden úgy jó, ahogy éppen van. Nem foglalkozik sem a múltjával, sem a jövőjével, nem zavarja, hogy folyamatosan leépül, márpedig leépül: a magára hagyott fizikai rendszerek folyamatosan leépülnek, vagyis az entrópiájuk (rendezetlenségük) folyamatosan nő. Ezzel szemben az élő rendszerek fejlődnek, vagyis az entrópiájuk csökken.

Tehát viselkedésük eredményét tekintve az élő és az élettelen rendszerek pontosan ellentétesek. 

Ez egy állandóan megfigyelhető, egzakt módon, vagyis tudományosan is leírható különbség az élő és az élettelen rendszerek viselkedése között.

Az élettelen környezet leépülését az anyag legalapvetőbb természete, az alkotóelemek közötti szembenállás, a hatás-ellenhatás kényszere okozza, minek eredményeként az energiakülönbségek csökkennek. Ez a folyamat irreverzibilis, vagyis megfordíthatatlan. Ismerjük a viccet: Jean, hány fok van a szobában? Húsz fok uram. És kint? Négy fok, uram. Akkor nyissa ki az ablakot, hadd jöjjön be az a négy is, majd zárja be újra. – Viccnek jó, de mi tudjuk, hogy ez soha nem történhet meg, mert a mi világunk legalapvetőbb természete a szembenállás: Az energiamennyiségek megmérkőznek egymással, és mindig az erősebb győz. A nagy tömegű hideg levegő legyőzi a szoba jóval kisebb tömegű meleg levegőjét. E kíméletlen szembenállás miatt ebben a világban minden véges, semmi sem örök, mert a hatás-ellenhatás következtében az energiák elkopnak és a rendszerek folyamatosan leépülnek.

Ezzel szemben jön Jézus, és hírt hoz egy olyan országról, amelyben nincs elmúlás, nincs halál, öröklét van, ami ráadásul nagy boldogságban történik. Ebben a létformában nincs szembenállás, nincs ellentét, mindenki egyetlen tökéletes egységet alkot, amelyben mindenki egy. Ő az Atyában van és az Atya ő benne, s aki hisz benne, (Jézusban) és követi tanításait, akkor általa ő is az Atyával egyesül, így alakul ki az öröklétre alkalmas nagy egység, amelyben a tagokat a szeretet tartja össze. Tehát annak a világnak az anyagát nem a hatás-ellenhatás kíméletlen törvénye, hanem valamiféle vonzás, együttműködési kényszer jellemzi, ami számunkra legjobban a szeretet kifejezéssel írható le.

Az élő és élettelen rendszerek természetének legalább ilyen léptékű taglalása elengedhetetlen Jézus tanításának értelmezéséhez, mivel Ő azért jött, hogy a halandó embereknek elhozza az örökélet lehetőségét: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” A keresztáldozatával pedig példát adott arra, hogy Isten országában értéke van annak, ha e teremtett világ ártalmas testi hatását ellenhatás nélkül elfogadjuk: Ő a büntetőit nem vádolta, hanem imádkozott értük, és mint a bárány, némán viselte a kínzást és a halálbüntetést. Ez egy olyan titok, amit evilági logikával nem érthetünk meg, ezt csak hittel tudjuk elfogadni.

Isten országa

Mint tudjuk, a Megtestesüléssel elközelgett ugyan Isten országa, de még nem jött el, és a megérkezéséért még ma is így imádkozunk a Miatyánkban: Jöjjön el a te országod, … – Vagyis elközelgett, és nyilván reális esély van arra, hogy el is jöjjön, de még nincs itt. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy valóban eljöjjön? – Nézzük az evangéliumokat, hogyan tanított Jézus Isten országáról. A farizeusok egyszer megkérdezték Jézust, hogy mikor jön el Isten országa. Ő azt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”

– Sokáig nem értettem ezt a tanítást, tudniillik nem jöttem rá, hogy mi van közöttünk. Ez a vizsgálat döbbentett rá a tanítás lényegére, mert gondoljunk csak bele: mi van közöttünk? – Hát viszony, kedves barátaim. Mindenki egy önálló, Isten képmására teremtett személyiség, egy „kis istenség” – ha úgy tetszik. E kis istenségek kapcsolatban állnak egymással, vagyis VISZONY van közöttük. És most jön a lényeg, amire a fent említett vizsgálat világított rá, hogy tudniillik Isten országának számunkra is felfogható legfőbb jellemzője az, hogy Isten országában igazság uralkodik, igazságos viszonyban élnek az üdvözült lelkek. És így már az is érthetővé válik, hogy miként valósíthatjuk meg azt, amiért a Miatyánkban imádkozunk: IGAZSÁGOS viszonyt kell kialakítani magunk között, és akkor már itt a földön megélhetjük Isten országát.

Az emberi élet értelmét Jézus tanítása fényében röviden így foglalhatjuk össze: Ez a világ az Atya által teremtett, mesterségesen létrehozott környezet, aminek a léte ideig tartó, vagyis van eleje és vége, az alaptermészete pontosan ellentétes az igazi léttel, Isten országával. Isten országát az együttműködés, a szeretet, ezt a világot pedig a szembenállás, az állandó harc jellemzi. Vagyis a lélek és az anyag természete pontosan ellentétes egymással. Ez a világ számunkra egy iskola, amelyben Jézus a Mester, mi pedig mindnyájan tanítványok vagyunk: „… tegyetek tanítványommá minden népet,”. A tanítás célja az, hogy megismerjük és magunkévá tegyük Isten országának természetét, amelyet az ittenivel szemben nem a szembenállás, nem az önzés, hanem a szeretet, az önzetlenség, és az ebből fakadó igazságos viszony jellemez. Az iskola végén bizonyítványt kapunk.

A szabad akarattal felruházott lélek a fogantatással beleszületik ebbe a világba, megtanulja a teremetett világ szabályait, felépíti a tudatát, és kapcsolatba kerül a többi lélekkel. Ha a lélek önző módon viselkedik, akkor ez azt jelenti, hogy nem alkalmas az Isten országát jellemző IGAZSÁGOS közösségi létre. Az ilyen lélek a testtől való elválása után „külső sötétségbe” kerül. Nem pusztul el, hiszen a lélek nem múlandó anyagból van, hanem isteni természetű, vagyis örökkön létező dolog.

Jézus – saját bevallása szerint – azért született közénk, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Az igaz viselkedés lényegét számunkra röviden így foglalta össze: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” Ez tehát az isteni kinyilatkozás rövid összefoglalója. Csodálatos egyszerűséggel fogalmaz meg egy olyan kapcsolatrendszert, amelyben az egyik ember a másik ember személyében önmagát látja, vagyis úgy tekint az embertársára, mint saját magára. Így lehetünk mi egyek ő benne.

Tanítását az apostolokra bízta és küldetést is rendelt hozzá, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet a világ végezetéig. Sokan nem tudják, de az apostolok utódai ma is közöttünk élnek, ők a püspökök. Ma nekik kellene tanúságot tenni az emberek előtt az igazságról.

A világ azért lehet ilyen életellenes, mert nincs benne lélek, ami éltetné, mert nem ismerik az igazságot,

Ez Jézus tanításának racionális értelmezése, amit bárki – hívő, hitetlen egyaránt – a józan értelem fényénél beláthat. E mellet, vagy inkább ezen túl, a tanításának van egy értelemmel fel nem fogható tartománya is, amelyet csak hit által vagyunk képesek befogadni, magunkévá tenni. Ez az írás ezt a tartományt nem érinti. Ezen a területen teljes mértékben az általa alapított egyház látható vezetésére hagyatkozom, hiszen ők kapták meg a küldetést és a hatalmat ahhoz, hogy vezessék a rájuk bízottakat.

EPILÓGUS

Ahogy az igazság Istentől, úgy a hazugság az ördögtől való dolog. „Az ördög … nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” – Szomorú valóság, hogy az ország közösségét irányító politikusok felülmúlják egymást hazudozásban. A közösségi életünket irányító politika a hazudozás tudománya lett. Fertő és förtelem a közéletünk, és a legnagyobb baj az, hogy ezt a választók már természetesnek veszik, elfogadják. Pedig ebből a fertőből semmi más nem szabadíthat meg bennünket, egyedül csak az igazsághoz való ragaszkodás, mert EGÉSZSÉGES közösség csak IGAZSÁGOS alapon szervezhető.

Az igazságról szóló tanítás pedig az egyház, pontosabban az apostolok kezébe tétetett. Ők kapták feladatul, hogy tanítsák meg a népeket Krisztus tanítása szerint élni.

 

Gyirán István

www.orokelet.van.hu

 

 

 

Adalékok az Igazság evangéliumához:

 

2024.01.23.

„Szeretteim! Ha tudjátok, hogy Jézus az igazság, akkor azt is tudnotok kell, hogy mindaz, aki az igazság szerint cselekszik, őtőle született.” 1Jn 2,29

 

„Gyermekeim! Senki se vezessen félre titeket! Jézus az igazság, ezért az igaz ember az igazság szerint cselekszik. … 10Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való.” 1Jn 3,7-10

 

- Vagyis a képmutatás, a hazugság, a másik megtévesztése, vagy tévedésben tartása az egyik legutálatosabb dolog az Isten előtt. Ó, ha felfognák ezt az emberek, és megigazulnának … – már itt e földön elérkezne hozzánk Isten országa.

 

És végül álljon itt egy meglepő felfedezés:

„Hogyha gondolatban, szóval s tetteidben harcolsz szüntelenül a hazugság ellen – s helyébe oltod az igazság szerelmét: bizony, megismerted a teremtés célját. (Zarathusztra Zendaveszta VI. 2. – A szerző kb. 900 évvel Krisztus előtt született azon a vidéken, ahonnan a bölcsek hódolni mentek a megszületett Megváltóhoz.)

 

 

Az utolsó ítélet Máté evangéliuma szerint

 

2024.02.05.

„Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az IGAZAK: Uram, mikor láttunk éhesen, ….”

 

Vegyük észre, hogy ezeket a jó cselekedeteket az evangelista szerint az IGAZAK tették. – Majd így folytatja:

 

„Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. ... Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az IGAZAK meg örök életre.”

 

TANULSÁG: A szükséget szenvedő ember nyomorúságát legtöbbször a javak elosztásában bekövetkező igazságtalanság okozza, ami ma legáltalánosabban az úgynevezett profit maximalizálásban figyelhető meg. Legdurvábban ez a bankok gyakorlatában látható, amikor a 0,5-1,0%-os betéti kamattal szemben 15-25%-os kamatra adnak hitelt a különböző „termékeikben”. – Tudniillik „termékeknek” nevezik a lenyúlások különböző módozatait!

 

De hol itt az igazságtalanság? – Ott, hogy a tulajdonos nem osztja el igazságosan az alkalmazottak által megtermelt érték eredményét maga, és az alkalmazottai között. Pedig a létrehozott érték közös munka eredménye. Ennek ellenére az alkalmazott mindig csak annyit kap, amennyivel éppen rá lehet venni, hogy dolgozzon. A többi a tulajdonos haszna, amit újabb termelő tevékenységbe fektet, ami újabb profitot hoz neki, és így tovább.

 

Ez az az igazságtalanság, ami miatt ma is vannak még éhezők, legalább is rosszul tápláltak, otthontalanok és betegek mert a keresetekből nem lehet otthont teremteni, nem lehet normális betegellátáshoz jutni, az állam pedig a példátlanul magas adókból Vodafone-t és repülőteret vásárol, budai várat pazar módon felújít, mindenre költ, csak az emberekre nem.

 

JEGYEZZÜK MEG JÓL: Mindazok, akik ennek az igazságtalan rendszernek a fennállásában közreműködnek;

- tevékenyen (gazdasági szereplők, törvényhozók, politikusok),

- vagy a becsapottak megtévesztésével (média),

- vagy szándékos elhallgatással (értelmiség, szellemi vezetők),

nos ők a bal oldalon álló kosok, vagyis az átkozottak.

 

Csúnyán hangzik, de nem én mondom, hanem Jézus, és nyilván jogosan, mert az eredmény is nagyon csúnya. És ha nem mondanám, én is bal oldalon álló képmutatók közé tartoznék, tudniillik a felismert igazság kötelez. Én a magam szerény eszközével megteszem, amit tudok, de hol vannak az illetékesek?